1. Fejezet ~ The first step †

Az utcán sétáltam. Kerestem Colint, amikor Darlene karmai közé kerültem. Soha nem volt csúnya lány, mégis a személyisége egyre inkább csúfítja azt összhatást, amit belül látunk. Csak meg kell ismerni. Szemben állt velem. Kés volt a kezében, amitől megrémültem. Egyre közeledett felém. Mozdulni sem bírtam, lábam földbegyökerezett. Darlene kezében lévő kés és az én melkasom között már levegő sem volt. Éppen szúrta az éles tárgyat a bordáim közé...
...amikor felébredtem. Egyre gyakoribbak ezek a rémálmok. Minden egyes álom, minden egyes képzelet olyan, mintha a valóság lenne. A valóság folytatása. Darlene egyszer meg fog ölni. Darlene csak rosszat akar. Haragot akar gerjeszteni köztem és legjobb barátom, Colin között. Ha nem lenne ilyen helyes, talán Darlene nem akarna vele járni.
Itt megütközött a gondolatmenetem és Colin körül kezdett forogni. Miért kell ilyennek lennie? Miért ilyen kedves, aranyos és helyes, hogy ezzel fájdalmat okozzon nekem? Mi csak legjobb barátok vagyunk, nem lesz köztünk semmi. Csak barátság. Mégis abban a hitben élek, nincs fiú-lány barátság. Colin más lányokért rajong, nem pedig olyanokért, aki visszahúzódó, halk és önbizalomhiányos akárcsak én. Igaz, újévi fogadalom: meg fogok változni. Nem leszek olyan mint most. Shanone Ellis új alakot ölt, új személyiséget vált és legfőképpen harcol az álmaiért...mármint értitek milyen álmokra gondolok, a vágyakra. Arra, hogy Colin és én egyszer együtt leszünk. 15 éve vagyunk szomszédok. 4 éve várok rá tétlenül és csak most érzem, ennek meg kell változnia. Ha nincs kezdet, nincs folytatás. Azon még nem is gondolkoztam, hogy mi van, ha túl későn lépek. Nos, akkor az már túl késő lenne.

Kinéztem az ablakon. A napfény csíkokban szűrődött be a szobámba, a szőnyegen foltokban látszódtak csak a színek. Szeretem a szombat reggeleket de a mai egész más lesz a megszokottnál. Colinnal fogok beszélni. Remélem lesz eredménye és nem pedig a barátságunk megy rá. Muszály lesz nekem megtennem az első lépést.  Nincs itthon senki. Anya is és apa is dolgozik ma. Lementem a konyhába. Két -látszólag ízletes-szendvics kacsintgatott rám, de valahogy a baloldali még nosolygott is, ezért őt ettem meg. Micsoda horror a számára :)
Tegnap este megbeszéltem Colinnal, hogy délután kimegyünk a Trafalgar Square-hez, délelőtt pedig Carmen jön át, de még nem tudja, hogy miről fogok vele beszélni. Szeretem Carment, minig mellettem áll. Remélem ezúttal sem kell benne csalódnom.
Ezen gondolatmenetemet is megszakította valami. Csöngettek.
Gyorsan bekaptam az utolsó falatot és vizes kézzel nyitottam ajtót Carmennek.
-Szia!-üdvözölt boldogan a lány.
-Jó reggelt.-invitáltam be a konyháig, ugyanis meg akartam kínálni egy kis reggelivel.
-Jaj bocsi, még meg sem kérdeztem, ettél már reggelit?-jutott eszembe. Kicsit szét vagyok szórva, nem mellesleg ideges is vagyok.
-Igen már ettem, de hoztam valami rágcsát meg egy pár filmet is.
-Szerintem majd a filmre is sor kerül, elsősorban szeretnék tőled tanácsot kérni.
-Naa, kivel kapcsolatos?-kíváncsiskodott Carmen.
-Colin. Ömm, elhívtam ma a Trafalgar Square-re mert azt hiszem ha másnak nem, akkor nekem kell megtennem az első lépést. Mert nem fogom bírni azt látni, ahogy ő majd más lánnyal összejön.
-De ott van Josh. Ő mindig udvarol neked, de te állandóan visszautasítod. Legalább egy esélyt adhatnál neki.
-Most nem Josh-ról van szó. Délután Colinnal találkozok és el fogom neki mondani, mit érzek iránta.-ekkor elhalkult a hangom. Beleképzeltem magam a helyzetbe. Mi van ha ő csak barátként figyel fel rám? És ha majd ezek után a barátja se leszek? Mibdent tönkre tehet ez a döntés.
-Figyelj-kezdett bele Carmen-Colin és közted több van mint barátság. Mikor együtt vagytok, együtt kísérleteztek kémián...az más, mint amikor olyannal vagy, aki nem Colin. Ti egymásnak vagyok. Egymás mellett vagytok teljesek. Higgy bennem mert én kívülállói szemmel többet látok.
-És mit monjak neki? Azt, hogy 'Colin, szerelmes vagyok beléd' vagy 'Colin, többet érzek irántad mint barátság' vagy...vagy nem tudom. Nehéz.
-Az utóbbi az nem rossz, de inkább hagyd, hogy magától jöjjön. Hogy ne legyen olyan "betanult" az egész. Spontán hozd fel a témát, állj vele szembe és borítsd rá az érzelmeidet, de ne úgy, hogy levegőt se kapjon! -mikor ezeket a szavakat kimondta Carmen, elnevettük magunkat.
-Film?-vetettem fel az ötletet.
-Film. Hoztam az Átnevelő Tábort, a Másnaposok 2-őt és itt van még a Három méterrel a felhők felett is.
-Akkor sorban az összeset megnézzük-mosolyogtam Carmenre és elmentünk filmezni.

A Másnaposokat el sem tudtuk kezdeni, mert ezúttal Colin csöngetett. Nem vettem fel semmi extrém ruhát, csak amit reggel. Farmernadrág, póló, pulcsi. Smink sem volt rajtam. Kicsit félve, de mosollyal az arconon nyitottam neki ajtót. Ami elém tárult, az maga volt a tökély. Dús hajának minden egyes szála tökéletesen volt elrendezve.
-Szeva!-köszöntem Colinnak, mi így szoktunk.
-Szeva...sztok, szia Carmen! Shan neked meg jó a hajad.-mosolygott rám a fiú.
-Köszi Colin, elestem.-itt felnevetett mindenki. Én értem a célzást.
Minden alkalommal mikor a perfektségre nézek, felébrednek a pillangók a gyomromban és mint aki megvadult, körbe-körbe repdesnek. Colin ezt váltja ki belőlem. Megőrjít. Mellette nem félek bolond lenni, tömni magam kajával és úgy egyáltalán, mellette az lehetek, aki valójában vagyok.
-Shanie, mehetünk?-kérdezte Colin, akiben az a meglepő, hogy mindig kitalál midenkinek egy becenevet. Voltam már Shan, Shano, Shanie, Shanz..és még sorolhatnám. Viszont Shanone-nak sose hív. Carment is Carmie-nak vagy Carz-nak hívja és érdekes az a 'z' betű mindenhol feltűnik.
-Mehetünk Colie-válaszoltam, csak hogy Colin se meneküljön meg a becézések rabságából.
Mind a hárman kimentünk az utcára. A harmadik sarok után (azt hiszem) Carmen elhagyta a társaságunkat és hament. Itt komolyan elkezdtem ideges lenni. Megpróbáltam valami viccessel oldani a hangulatomat de nem ment. Nem fogok tudni a szemébe nézni és elmondani neki az érzéseimet.
-Szép kék az ég..nincs egy felhő sem. Remélem holnap azért melegebb lesz, még kicsit hűvös van.-pillantottam először az égre majd a földre.
-Nincs is hűvös. Ez már meleg idő.-meredt maga elé Colin.
-Te vagy a meleg-röhögtem el magam, mire Colie megsértődött-neharagudj.-láttam rajta, hogy megsértődött picit, elég érzékeny az ilyen dolgokra.
-Rád nem lehet haragudni:) -itt éreztem azt, hogy most vagy soha.
-Aranyos vagy, viszont van valami ami...amit tudnod kell mert ezt már nem tudom elviselni. Nem tudom elviselni az, hogy ne legyél örökre velem. Te vagy a legjobb barátom és szeretném, ha az is maradsz.-fogalmam sincs miért ezt mondtam. Megfutamodtam. Ezért most örökre utálni fogom magam.
-Ez természetes, hogy legjobb barátok maradunk örökre.-Colin átölelt. Ebben a pillanatban arra gondoltam, ez az ölelés már egy olyan ölelés is lehetne, amikor már nem a barát-zónában vagyunk. De elhibáztam. Kigördült egy könnycsepp a szememből. Hihetetlen, hogy az a csepp mennyi és mennyi fájdalmat tud hordozni egymagában. Ezért folyt olyan gyorsan végig az arcomon. Már a könnyeim sem bírják a terhet. Álomba illik. Aha. Rémálomba, amiből csak felébredni szeretnék. Nyomottan sétáltunk haza. Minden szerelmes párt megnéztem és megjegyeztem magamban: most én és Colin is így sétálhatnánk.
Végre beértünk az utcánkba. Colin a szomszédom, mégis elkísért az ajtómig.
-Köszönöm hogy a mai délutánt is veled tölthettem.-öleltem meg Colie-t.
-Én is köszi...de nem olyan voltál az úton, mint amikor szoktál. Mondd már el mi a baj kérlek!-Colin rájött. El kell neki modanom. Szivem a torkoman dobogott. Attól féltem, meghallja minden egyes szívdobogásomat. Remegett a kezem. Szóval itt jön el a most, vagy soha...

♥

              ~kattints a szívre~