2. Fejezet ~ My mistake.

-Köszönöm, hogy a mai délutánt is veled tölthettem.-öleltem meg Colie-t.
-Én is köszi...de nem olyan voltál az úton, mint amikor szoktál. Mondd már el mi a baj kérlek!-Colin rájött. El kell neki modanom. Szivem a torkoman dobogott. Attól féltem, meghallja minden egyes szívdobogásomat. Remegett a kezem. Szóval itt jön el a most, vagy soha...

-Te vagy a legjobb barátom. Neked mindent elmondok és neked tudnod kell, hogy most mi nyomaszt engem. Vagyis már 4 éve nyomaszt, hogy nem élhetek veled 'úgy'.
-Hogyan?-kérdezte Colin.
-Úgy, hogy együtt vagyunk. Sose hittem a fiú-lány barátságban...nagyon szeretlek, nem akarlak elveszteni de nekem ezt most ki kellett mondanom. Lehet, hogy te nem azt érzed amit én. Lehet, hogy most a kapcsolatunk romlani fog. De nem érdekel. Ki kellett ezt most mondanom. Jobban kedvellek, mint egy barátot. Meg tudod érteni ugye?
-I-igen..megtudom, de nekem ehhez idő kell. Ez gyorsan jött és ami gyorsan jön, az gyorsan megy. Szóval ne hamarkodjuk el. Majd még beszélünk, de most túl késő van. Holnap?
-Holnap.-fejeztük be a beszélgetést. Megölelt, én pedig könnyekkel küszködve bementem a házba. Tudom mit jelent ez. Colin érzései irántam nem kölcsönösek. Legalább kiadtam magamból, így nem kell a szívemet ezzel nyomasztani akárhányszor ránézek. Akárhányszor ránézek, most nem azért fog görcsbe rándulni a hasam, mert félek elmondani neki mit érzek, hanem azért, mert én tettem tönkre a kapcsolatunkat. Igaz, nem maradok egyedül, hiszen ott van Josh, ő utána lányok százai csorgatják a nyálukat. De ő más, ő a jóbarátom akinek adnék én esélyt, ha...ha nem Colint szeretném.
Elmentem a konyhába és filmbe illően fagyiba folytottam a bánatom. Finom vanília és csokoládé keveréke ami összeolvad a számban. Azt hiszem áthívom Brandont, Colin legjobb fiúbarátját, hátha ő tud valamit. Az utolsó előtti remény...

-Szia Brando, öhm..át tudsz ma jönni fél órára vagy annyira se? Beszélnünk kéne. Colinról.
-Szia Shan, még van egy kis házidolgozatom de 20 percre tudok menni, tíz perc és ott vagyok.
-Bran, nagyon-nagyon köszönöm!-mondtam hálásan a fiúnak.
Abban a 10 percben rendbe hoztam magam, kisírt szemem már nem úgy nézett ki, mint egy hulla. Ugyanis eddig úgy néztem ki. Csináltam szendvicset Brandonnak, mert azt hiszem ennyivel tartozom neki, ha már 30 perc hasznos időről mondott le miattam. A szép kék ég kezdett sötétebb alakot ölteni. Ha kinéztem az utcára, már nem volt olyan gyönyörű idő...mintha az időjárás megharagudott volna rám. Remélem, azért Brandon tud nekem segíteni és elmondja, hogy milyen érzésekkel van teli Colin. Végülis legjobb barátok.
Csöngetésre lettem figyelmes.
-Szia Brando, köszi, hogy eljöttél nagyon hálás vagyok. -üdvözöltem, érdekes Colin is állandóan becézget mindenkit, talán én is átvettem tőle ezt a szokást.
-Hello, nagyon szívesen, ha baj van rám mindig számíthatsz
Ezeket a szavakat Brandon úgy mondta ki, mintha nagyon jó barátok lennénk. Elvégre nem azok vagyunk?
-Gyere be, csináltam neked szendvicset - nyújtottam felé a tányért.
-Életet mentesz. Nem volt otthon időm enni.
-Ne haragudj, csak ez most nagyon-nagyon fontos úgyhogy..elkezdem. Szóval ma találkoztam Colinnal. Az volt a tervem, hogy elmondom neki az érzéseimet, amik iránta igazak. Nekem ő az, aki mellett megtalálhatom a boldogságot. Sajnos mikor oda jutottam, hogy elmondom, megfutamodtam. Az én hibám. El kellett volna mondanom neki, hiszen ha elmondom akkor minden tisztázódik. Akár rámegy a barátságunk akár nem. Egész úton nyomott voltam és mikor ideértünk az ajtóhoz, megkérdezte, miért voltam olyan 'furcsa'. És itt mondtam el neki mindent, de ekkor annyit mondott, időre van szüksége és elment. Téged kérdezlek most: Mit tudsz az ő érzésieről?
-Figyelj - itt kicsit megilyedtem, nagyon rosszra számítottam -, Colinnal mi mindent megbeszélünk, de rólad mindig csak annyit mond, hogy aranyos vagy - amikor kimondta, teljesen összetörtem. Aranyos? A kiskutyák, meg a kiscicák az aranyosak, nem pedig én! Nem vagyok aranyos! Vagyis...az ő szemében aranyos vagyok. Ennyi. Ne várjak többet. És miért nem beszélnek rólam többet? Carmennel mindig mindent megbeszélünk akár pasi-, akár csajtéma. De legyen. Ha aranyos akkor ő cuki. Mint egy kisállat.
-Köszönöm, hogy elmondtad, nem tartalak többet föl. -igazság szerint nem akartam, hogy lássa, szenvedek. Gyerekes dolog ilyen miatt gyötrődni, de nekem ez fontos lett volna. Az is jobb, ha nem mondanak rólam semmit.
-Akkor szia, majd hétfőn suliban újra tali. -köszönte el Brandon.
-Szia, persze. -és becsuktam utána az ajtót.
Aranyos. Egyedül ez a szó forgott a fejemben. És ha Bran csak nem.akarta elmondani a teljes igazságot? És nem csak aranyosnak tart hanem...többre tart mint barátságot. Najó,Colin szeret. Járni akar velem és én mindent megteszek azért, hoy ez meg us történjen. Ezen gondolatok erőt adtak, próbáltam hazugsággal enyhíteni az igazság szívbe mélyedő fájdalmát. Tudom, hogy nem akar velem járni, de...de ezt most jó volt kimondani.
Gondoltam felmegyek fürdeni egyet. Addig is van időm gondolkozni. Este 7 óra van, próbálom nem elsírni magam az emlékek felidézésekor.
A víz csobogása még mélyebbre hatotta át a gondolataimat. Egy olyan emlékre bukkantam a gondolataim között, amit sohasem fogok elfelejteni...

               ~3 évvel ezelőtt~

Azon a nyári napon, mikor a sulinak még csak egy kis ideje volt vége, Colinnal, mikor a kettőnk szülei elutaztak Rómába és most először hagytak minket egyedül, mert már megbíztak bennünk, úgy gondoltuk, hogy egy erdőn keresztül megyünk hazafelé. Az ösvény útját csak néhány, távol egymástól elhelyezett sárga csíkkal díszített karó jelezte. Lassan sétáltunk, megbeszéltük a terveket a nyárra. - Csak a beszélgetéseink foszlányai maradtak meg bennem. - Egész nyárra valami olyat kell kitalálni, ahol mind a ketten jól ézlrezzük magunkat. Strand, séták, piknik... -Kezdett bele Colin.
-Ezek csodálatos ötletek. -helyeseltem.
Szóval megbeszéltünk minden nyárral kapcsolatos dolgot. Egyre kezdett sötétedni. Lassan mentünk.
-Nem gondolod, hogy kicsit sietnünk kéne haza? -aggódtam.
-Van nálam zseblámpa .-szólt vissza Colin. Ettől megnyugodtam. Mire már oda jutottunk, hogy teljes sötétség volt, szóltam Colinnak, vegye elő a lámpát. Elkezdte kereseni..de nem találta.
-Basszus, asszem otthon hagytam! -mondta Colin. És igaza volt. Semmit sem láttunk. Szinte el voltunk tévedve. Elkezdtünk össze-vissza bolyongani. Gondoltuk, egyszer kijutunk az erdő szélére.
Nem volt nálunk telefon, mert strandon voltunk és ott bárki elvihette volna. Ezért még a rendőrséget se tudtuk hívni. Gondoltuk leülünk egy fa tövébe és megvárjuk a reggelt. Egymás ölében...fantasztikus érzés volt. Őszinte és fantasztikus.
Reggel kiderült, csak pár méterre voltunk az ösvénytől. Hazamentünk és otthon kialudtuk magunkat rendesen. Senkinek sem szóltunk erről..és nem is fogunk.

Ez egy olyan emlék, ami sokat jelent nekem. Először aludtam vele az ölében.
Megfürödtem közben anyu megjött és átvettem a pizsamámat. Elmentem a szobámba tv-zni. Olyan jól esett bebújni a meleg takaró alá de persze mindig akkor felejtem el lejapcsolni a villanyt, mikor máe a legjobb fekvő-pozícióban fekszem. Kéne egy lámpa távirányító. Abban a pillanatban mikor lekapcsoltam a villanyt és beállt a teljes sötétség, csöngetett valaki. Fél kilenckor??? Mégis ki? Brandon? Carmen? Lementem.
-Szia anya. -mondtam neki kedvesen.
-Szia, ki csöngetett? -kérdezősködtem.
-Nem tudom, arra sem volt időm, hogy megmossam a kezeimet. Menj nézd meg. -tanácsolta
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Velem szemben az a személy állt, akire a legkevésbé számítottam volna. Colin. De hogy mit keres itt, magam sem tudom.
-Öö..szia? -ráncoltam össze a szemöldökeimet.
-Szia. Amit mondtál, szeretsz..nem akarsz elveszteni..és hogy többet érzel, mint barátság...ezen elgondolkoztam. És azt hiszem, valóra tudom váltani az álmaidat.
Ezzel közelebb hajolt hozzám. Szívem minden egyes dobbanása megmozgatta a pizsamafölsőmet, alig kaptam levegőt. Mikor már egy papír darab sem fért volna közénk, megértettem...milyen az igazi boldogság.

1. Fejezet ~ The first step †

Az utcán sétáltam. Kerestem Colint, amikor Darlene karmai közé kerültem. Soha nem volt csúnya lány, mégis a személyisége egyre inkább csúfítja azt összhatást, amit belül látunk. Csak meg kell ismerni. Szemben állt velem. Kés volt a kezében, amitől megrémültem. Egyre közeledett felém. Mozdulni sem bírtam, lábam földbegyökerezett. Darlene kezében lévő kés és az én melkasom között már levegő sem volt. Éppen szúrta az éles tárgyat a bordáim közé...
...amikor felébredtem. Egyre gyakoribbak ezek a rémálmok. Minden egyes álom, minden egyes képzelet olyan, mintha a valóság lenne. A valóság folytatása. Darlene egyszer meg fog ölni. Darlene csak rosszat akar. Haragot akar gerjeszteni köztem és legjobb barátom, Colin között. Ha nem lenne ilyen helyes, talán Darlene nem akarna vele járni.
Itt megütközött a gondolatmenetem és Colin körül kezdett forogni. Miért kell ilyennek lennie? Miért ilyen kedves, aranyos és helyes, hogy ezzel fájdalmat okozzon nekem? Mi csak legjobb barátok vagyunk, nem lesz köztünk semmi. Csak barátság. Mégis abban a hitben élek, nincs fiú-lány barátság. Colin más lányokért rajong, nem pedig olyanokért, aki visszahúzódó, halk és önbizalomhiányos akárcsak én. Igaz, újévi fogadalom: meg fogok változni. Nem leszek olyan mint most. Shanone Ellis új alakot ölt, új személyiséget vált és legfőképpen harcol az álmaiért...mármint értitek milyen álmokra gondolok, a vágyakra. Arra, hogy Colin és én egyszer együtt leszünk. 15 éve vagyunk szomszédok. 4 éve várok rá tétlenül és csak most érzem, ennek meg kell változnia. Ha nincs kezdet, nincs folytatás. Azon még nem is gondolkoztam, hogy mi van, ha túl későn lépek. Nos, akkor az már túl késő lenne.

Kinéztem az ablakon. A napfény csíkokban szűrődött be a szobámba, a szőnyegen foltokban látszódtak csak a színek. Szeretem a szombat reggeleket de a mai egész más lesz a megszokottnál. Colinnal fogok beszélni. Remélem lesz eredménye és nem pedig a barátságunk megy rá. Muszály lesz nekem megtennem az első lépést.  Nincs itthon senki. Anya is és apa is dolgozik ma. Lementem a konyhába. Két -látszólag ízletes-szendvics kacsintgatott rám, de valahogy a baloldali még nosolygott is, ezért őt ettem meg. Micsoda horror a számára :)
Tegnap este megbeszéltem Colinnal, hogy délután kimegyünk a Trafalgar Square-hez, délelőtt pedig Carmen jön át, de még nem tudja, hogy miről fogok vele beszélni. Szeretem Carment, minig mellettem áll. Remélem ezúttal sem kell benne csalódnom.
Ezen gondolatmenetemet is megszakította valami. Csöngettek.
Gyorsan bekaptam az utolsó falatot és vizes kézzel nyitottam ajtót Carmennek.
-Szia!-üdvözölt boldogan a lány.
-Jó reggelt.-invitáltam be a konyháig, ugyanis meg akartam kínálni egy kis reggelivel.
-Jaj bocsi, még meg sem kérdeztem, ettél már reggelit?-jutott eszembe. Kicsit szét vagyok szórva, nem mellesleg ideges is vagyok.
-Igen már ettem, de hoztam valami rágcsát meg egy pár filmet is.
-Szerintem majd a filmre is sor kerül, elsősorban szeretnék tőled tanácsot kérni.
-Naa, kivel kapcsolatos?-kíváncsiskodott Carmen.
-Colin. Ömm, elhívtam ma a Trafalgar Square-re mert azt hiszem ha másnak nem, akkor nekem kell megtennem az első lépést. Mert nem fogom bírni azt látni, ahogy ő majd más lánnyal összejön.
-De ott van Josh. Ő mindig udvarol neked, de te állandóan visszautasítod. Legalább egy esélyt adhatnál neki.
-Most nem Josh-ról van szó. Délután Colinnal találkozok és el fogom neki mondani, mit érzek iránta.-ekkor elhalkult a hangom. Beleképzeltem magam a helyzetbe. Mi van ha ő csak barátként figyel fel rám? És ha majd ezek után a barátja se leszek? Mibdent tönkre tehet ez a döntés.
-Figyelj-kezdett bele Carmen-Colin és közted több van mint barátság. Mikor együtt vagytok, együtt kísérleteztek kémián...az más, mint amikor olyannal vagy, aki nem Colin. Ti egymásnak vagyok. Egymás mellett vagytok teljesek. Higgy bennem mert én kívülállói szemmel többet látok.
-És mit monjak neki? Azt, hogy 'Colin, szerelmes vagyok beléd' vagy 'Colin, többet érzek irántad mint barátság' vagy...vagy nem tudom. Nehéz.
-Az utóbbi az nem rossz, de inkább hagyd, hogy magától jöjjön. Hogy ne legyen olyan "betanult" az egész. Spontán hozd fel a témát, állj vele szembe és borítsd rá az érzelmeidet, de ne úgy, hogy levegőt se kapjon! -mikor ezeket a szavakat kimondta Carmen, elnevettük magunkat.
-Film?-vetettem fel az ötletet.
-Film. Hoztam az Átnevelő Tábort, a Másnaposok 2-őt és itt van még a Három méterrel a felhők felett is.
-Akkor sorban az összeset megnézzük-mosolyogtam Carmenre és elmentünk filmezni.

A Másnaposokat el sem tudtuk kezdeni, mert ezúttal Colin csöngetett. Nem vettem fel semmi extrém ruhát, csak amit reggel. Farmernadrág, póló, pulcsi. Smink sem volt rajtam. Kicsit félve, de mosollyal az arconon nyitottam neki ajtót. Ami elém tárult, az maga volt a tökély. Dús hajának minden egyes szála tökéletesen volt elrendezve.
-Szeva!-köszöntem Colinnak, mi így szoktunk.
-Szeva...sztok, szia Carmen! Shan neked meg jó a hajad.-mosolygott rám a fiú.
-Köszi Colin, elestem.-itt felnevetett mindenki. Én értem a célzást.
Minden alkalommal mikor a perfektségre nézek, felébrednek a pillangók a gyomromban és mint aki megvadult, körbe-körbe repdesnek. Colin ezt váltja ki belőlem. Megőrjít. Mellette nem félek bolond lenni, tömni magam kajával és úgy egyáltalán, mellette az lehetek, aki valójában vagyok.
-Shanie, mehetünk?-kérdezte Colin, akiben az a meglepő, hogy mindig kitalál midenkinek egy becenevet. Voltam már Shan, Shano, Shanie, Shanz..és még sorolhatnám. Viszont Shanone-nak sose hív. Carment is Carmie-nak vagy Carz-nak hívja és érdekes az a 'z' betű mindenhol feltűnik.
-Mehetünk Colie-válaszoltam, csak hogy Colin se meneküljön meg a becézések rabságából.
Mind a hárman kimentünk az utcára. A harmadik sarok után (azt hiszem) Carmen elhagyta a társaságunkat és hament. Itt komolyan elkezdtem ideges lenni. Megpróbáltam valami viccessel oldani a hangulatomat de nem ment. Nem fogok tudni a szemébe nézni és elmondani neki az érzéseimet.
-Szép kék az ég..nincs egy felhő sem. Remélem holnap azért melegebb lesz, még kicsit hűvös van.-pillantottam először az égre majd a földre.
-Nincs is hűvös. Ez már meleg idő.-meredt maga elé Colin.
-Te vagy a meleg-röhögtem el magam, mire Colie megsértődött-neharagudj.-láttam rajta, hogy megsértődött picit, elég érzékeny az ilyen dolgokra.
-Rád nem lehet haragudni:) -itt éreztem azt, hogy most vagy soha.
-Aranyos vagy, viszont van valami ami...amit tudnod kell mert ezt már nem tudom elviselni. Nem tudom elviselni az, hogy ne legyél örökre velem. Te vagy a legjobb barátom és szeretném, ha az is maradsz.-fogalmam sincs miért ezt mondtam. Megfutamodtam. Ezért most örökre utálni fogom magam.
-Ez természetes, hogy legjobb barátok maradunk örökre.-Colin átölelt. Ebben a pillanatban arra gondoltam, ez az ölelés már egy olyan ölelés is lehetne, amikor már nem a barát-zónában vagyunk. De elhibáztam. Kigördült egy könnycsepp a szememből. Hihetetlen, hogy az a csepp mennyi és mennyi fájdalmat tud hordozni egymagában. Ezért folyt olyan gyorsan végig az arcomon. Már a könnyeim sem bírják a terhet. Álomba illik. Aha. Rémálomba, amiből csak felébredni szeretnék. Nyomottan sétáltunk haza. Minden szerelmes párt megnéztem és megjegyeztem magamban: most én és Colin is így sétálhatnánk.
Végre beértünk az utcánkba. Colin a szomszédom, mégis elkísért az ajtómig.
-Köszönöm hogy a mai délutánt is veled tölthettem.-öleltem meg Colie-t.
-Én is köszi...de nem olyan voltál az úton, mint amikor szoktál. Mondd már el mi a baj kérlek!-Colin rájött. El kell neki modanom. Szivem a torkoman dobogott. Attól féltem, meghallja minden egyes szívdobogásomat. Remegett a kezem. Szóval itt jön el a most, vagy soha...

♥

              ~kattints a szívre~

Prológus

Shanone Ellis, a 18 éves diáklány London belvárosában él anyukájával (Elena Fuentes) és apukájával (Doug Ellis). Legjobb barátai mindig mellette állnak, főleg Colin Peterson és Carmen Boehm akikkel mindent kipletykál. Hamar rájön, az élet sohasem olyan egyszerű, mint amilyennek elképzeltük. A napfény sem akkor süt az arcunkra, mikor legjobban szükségünk lenne rá. Shanone ellensége Darlene Sierra és legjobb barátnője, akik mindig keresztbetesznek az ártatlan lánynak. Egy nap azonban minden megváltozik és Shanone élete hatalmas fordulatot tesz...